Visszaérkeztem!
Ezennel azt bocsájtom előre, hogz nqgzon nehéw visswqswokni q mqgwqr billentzűwetre. Hehe.. Ewt q ket éondatot direkt neé jqvitottqé ki:
:)
Megint belekerül egz pár görcsös napomba, mire megszokom, hogz melyik betű hol vqn. Rettenetetesen lassan tudok csak gépelni most.

Nos, a 16:56-os vonattal suhantam el Gentből Brussels Zuid-be. Brussels Zuid egz meglehetősen lepukkant állomás, legalábbis a Centralhoz képest, ami a föld alatt van, és teljes a high tech repertoár. Ezen a vonaton semmit nem fizettem, mert elbújtam. Érdekes volt megint látni, hogz a vonaton (mivel Brüsswelbe ment, minden ki volt írva hollandul is, meg franciául is). Brüsszelbe teljes volt a nyelvi repertoár: holland, francia, német, angol nyelven voltak a feliratok. Amíg vártam a csatlakozásra, találtam egy csapat francia nénit, akik egy Budapest térképet szorongattak a kezükben. Oda is mentem, hogz tudok-e segíteni, mert magzar vahgyok. Hát ez nagyon tetszett nekik, kis nevetgélés után oda is böktek az orrom alá egz kicsomtatott emailt egz általam soha nem hallott utcanévvel, hogy ott a szállásuk. Végülis az egyik nyanya gyorsabban megtalálta az utcat a térképen, úgyhogy több kérdésük nem volt, azt az egyet leszámítva, hogy jól ejtették-e ki az utca nevét, mert hogy a tanárjuk így-meg úgy. Hoppá! A nénik magyarul tanulnak. :)
Brüsszelből egz kétemeletes vonattal mentem Charleroi Zuidbe. Itt szerencsétlen voltam, így szembe találtam magam egy ellenőrrel.
-Bon Soire!
-Bon Soire!
-I'd like to buy a ticket.
-Ho-ho, you should have come to me then.
-Yepp, I'm just doing.
-No, you didn't come.
-Yes, I did. Here I am.
-Ok, have money?
-Sure! :)

A nyelvi kitérő annyi lenne, hogy amikor elindult a vonat Brüsszelből, a bácsi bemodnta franciául es hollandul is a mondókáját, azonban az elsp állomás utan az LCD kijelzők már csak franciául villogtak, a bácsi pedig -hiába vártam a holland részt- a francia rész után mindig lecsapta a kagylót. Hát igen... Wallónia.
Charleroi egz kis koszos iparváros. Egy busz visz ki a reptérre, amit megint csak elblicceltem, mert egy csapat túrista közé vegyültem, így amikor a csapatvezető mondta a sofőrnek, hogy ezt a csapatot ő fizeti, akkor én szépen felszálltam a csapattal. :)
Itt már voltak magzarok.
A reptérre indulás elött 2,5 órával értem oda, rettenetesen boldog voltam. Pici reptér, Ferihegy 1-nél is kisebb, ergo semmit nem lehet benne csinálni. Még sétafikálni se, mert 1 perc alatt átérsz a két vége között. Check-in annyi volt, hogy bemutattam az emailt, amit kaptam tőlük, plusz a személyim, és már kaptam is a beszálló kártyát.
A csomagellenőrzés elgondolkodtató volt. Ki volt írva, hogy a táskából minden fémet ki kell venni. Nos, én nem tettem meg előre, ott akartam szarakodni. Erre a kiscsaj mondja, hogy dugjam be a táskát a lyukon, úgy ahogy van. Mondom neki, hogy teli van aprópénzzel, meg mindenféle fém szarral. Erre ő: dugjam csak, jó az úgy. Oké! A hangulat nagyszerű volt a biztonságiak között, ennek fényében a monitoros néni le se szarta, hogy mi megy a monitoron, csak vihogott a többiekkel. Akár bombát is vihettem volna. Szóval utána jól megnéztem nem jönnek-e utánam gyanús utasok (esetleg bombával a zacsijukban).
21:06-kor megindult a fészkelődés (persze a két öreg néni már tíz perccel korábban odacsoszogott a pulthoz, mintha metrón lennének), mert ez volt feltüntetve beszállási időnek. Mi, magyarok szép sort formáltunk, a birka belgák meg oda túrták magukat az elejére. Szerencsére kinyílt egy másik kapu is, így a magyarok egy lépéssel balra átslisszoltak az új kapuhoz, a birkák meg nyomorogtak egymáson ott, ahol voltak. Amúgy nem tudom minek szenvedtek, az igazi verseny a repcsin volt. Mindenki oda ült, ahova akart, a jegyek nem helyre szóltak. Én okos voltam, így a vészkijárathoz ültem, ahol kétszer annyi hely van a lábamnak, mivel ott az ülések között tulajdonképpen egy minifolyosó van, ahol vész esetén mindenki kiszalad a gépből. Nos, kifutóra álltunk és a gép megindult. Felszálláskor felesleges a biztonsági öv, mivel úgy gyorsul a gép, hogy ha akarnál se tudnál kivergődni az ülésből. Ezek a kis gépek nagyon mozgékonyak. Teljesen kikészültem mire elértük az utazó magasságot. Előszőr, amikor elhagytuk a kifutópályát, imbolygott meg a gép (miniszabadesés érzés), majd amikor beletúrtunk a felhőpamacsokba, akkor dobált a gép. Nos, bevallom, elkiáltottam magam az egyik felhőpamacsnal, mert akkorát dobott. :) Az elöttem ülő nő hátranézett, hogy minden oké-e? Nyújtotta a kezét, hogy szorítsam meg. Mondtam neki, hogy oké vagyok, nincs semmi bajom. Csak nyújtogatta a kezét, erre odanyújtottam a sajátom, mire ő úgy megszorította, azt hittem beszarok. Szerintem neki nagyobb szüksége volt erre a szorításra, mint nekem.
Fent már oké volt minden, de a felszállás frankón annyira kikészített, hogy benyomtam egy Xanaxot, amitól kissé elbódultam. :)
Útközben volt egy kisebb légörvény, akkor sikkantottak is páran, én csak bódultan bekapcsoltam az övem. Leszálláskor már előre élveztem, hogy dobálni fog a gép és nagyon vártam a felhőket. Hát, itt nem voltak akkorák, úgyhogy békés landolás volt.
Az egész szertartásos marhaságból, ami körülövezi a repülést, egyedül a landolásnál bekapcsolt biztonsági övet tartom hasznosnak. Amint földetértünk, a pilóta behúzta a kéziféket, és az utasok kigülledt szemekkel kapaszkodtak, amíg meg nem állt a gép. Nem semmi élmények.
A határőrök csak rápillantottak a személyimre, és mehettem isten hírével. Poggyászellenőrzés nuku.

Még valami: felülről látni viharfelhőt, amiben villognak a villámok.... Elképesztő!