Tegnap gével elmentünk az egyik környékbeli kanyargós kis utcban lévő Rokokóba. Ez egy olyan kávézószerűség, pianínóval a sarokban. Egy középkorú, excentrikus nő vezeti, aki a kedve szerint alakítja a nyitvatartást és a vendégek kiszolgálását. Az egész helység akkora, mint a szobám kétszer, és kellemesen van csak agyondíszítve. Nincs lámpa, mindehol gyertyák vannak és az egésznek olyan hangulta van, mintha a nő lakásának a konyhájában lennénk valami szeánszon, nem pedig egy kávézóban. Kábé 20 ember fér be, és azok is csak úgy, hogy egy-egy asztalnál 2-3 szerelmespár ücsörög egymás arcában. Először a Clara FM-et hallgattuk, ami a magyar Bartóknak a megfelelője, de később volt élő zongoraelőadás is. A tulajdonosnő bátyja kezdett, majd néhányan a vendégek közül követték. Teljesen nyílvánvaló volt, hogy csak jófejségből csinálja az egészet. Az árak egyáltalán nem tükrözték a környékre jelemző drágaságot. Állítólag, ha valaki nem tetszik neki a társaságból, akkor simán kitessékeli, valamint ha megunja a felszolgálást, akkor nem szolgál ki tovább senkit. Mégis évek óta visszajárnak az emberek, pedig még az se biztos, hogy kinyit-e aznap. Ja, és van kandalló.