Hú, a tegnapi buli kurva jó volt. Először rossz telephelyre mentünk, így a kihallatszódó basszust követve csak egy senior társastánc szakkört találtunk a telephely egyik eldugott termében. Szerencsére ezt mások is beszopták, így hamarosan jött az infó a jó címmel. Odaérve a másik helyre, a szanaszét heverő temérdek bringakupacok jelezték, hogy itt már jóhelyen járunk. A területre a kerítés egy hasadékán lehetett bebújni, majd az ott lakó hajláktalanok lakóbódéi között megtaláltuk az ösvényt az épület bejáratához is. A bejáratnál a Szigetről is ismerős szakadt pánkok álldoáltak, csak itt nem cigit lejmoltak, hanem belépőt szedtek. Na, ezen sokan kiakadtak (én is), de sajnos a beléptető rendszer igen jól szervezett volt, és a pecsétet se lehetett átnyalni (pecsét + alkoholos filccel valami kriksz-kraksz). Szóval fizettünk.

Az épületben pici folyosó végén a pici hasadék mérete jelezte, hogy ez a bejárat nem mérnökök által lett idetervezve. Egyszerre egy ember közlekedhet rajta egy irányba, és míg a bejutásra vártam, az 'ajtóban' egymást véletlenül lefejelő embereket figyeltem. A hasadék mögötti hatalmas teremben fülledt pia- és emberszag. Az az emberszag, amit eddig csak egy bizonyos emberen bírtam elviselni, de ez most nem az övé volt. :) A tömeg örjöngött, a színpadon egy antwerpeni ska csapat ontotta a rece-rucát. Hátraverekedtem magam piáért, amit ilyen Lutra-album szerű matricákal lehetett kifizetni (a matricákat a bejáratnál kellett előre megvásárolni).

A koncert végét megvártuk a további mászkálással, mert mozdulni nem lehetett. Egyébként a terem falán padlószőnyegek lógtak mindenfelé, meg színes lámpák itt-ott, a hátsó részen, a pult környékén meg mindenféle lim-lomból összeeszkábált térelválasztók, bútorok, DJ bódé, stb. A fal mellett katonás rendben kukák körben. Miután az antwerpeniek nagy nehezen ("we want more") levonultak a színpadról, a dj kezdte el pakolni a lemezeit. Az első 1-2 órában holland és francia ska volt, majd ilyen balkán (vagy dalmát?) asztalon ugrálós nóták jöttek, meg némi klezmer. Összeborulós, egymásbakapaszkodós ugrálás, majd hirtelen bevágódik elém egy csaj a színpadon ugráló tömegből. Elájult, a koponyája egy hatalmasat csattant a kövön. Bár rögtön felemeltem ülő helyzetbe, de miközben emeltem, azon paráztam, nehogy vörös legyen föld a koponyája alatt. Hihetetlen, de egy karcolás sem volt a fején. Két csaj kikísérte levegőre. Aztán még láttam réz andrás itteni hasonmását, a ronda hippi barátnőjével.

Mivel a lakásban nincs még függöny az ágy feletti ablakon, ezért napkelte előtt haza kell érni, hogy legalább elalváskor még ne süssön a nap száz ágra. Hazafelé vettem egy falafelt, ami itt úgy néz ki, hogy egy nagyobb zsemlébe belepakolják a bélszínrolló állagú és ízű golyókat, és a szokásos joghurtos és csípős (erős pistás) lötty helyett a sültkrumplihoz használt huszonakárhány szósz közül kell választani. Hát elég érdekes íze volt, de a fele egy huppanónál amúgy is kirepült a kezemből a macskakőre, amikor a száguldó bringa csomagtartóján ülve kapaszkodás nélkül tömtem a fejem.