A hétvégén Frankfurtba kellett mennem szervert szerelni. Szerencsére olyan ügyesen sikerült megoldanom a dolgot, hogy előtte Berlinben tudtam tölteni egy napot. London után igazi felüdülés volt.

Szombaton hajnali négykor keltem (persze éjjel egy előtt nem sikerült most se kikapcsolni a kurva gépet), és metró híján gyalog rohantam a kertek alatt a pályaudvarra. A reptérvonat természetesen lerobbant (újra kellett indítani, mint a vindózt, amihez ki kellett szállni a vonatból...), így - habár nem az én hibámból, de - megint sikerült az utasfelvétet kicentizni.

A gépen úgy bedugult a fülem, hogy csak másnapra kezdtem el vele hallani. Valszeg a megfázás miatt. A. lakótársa azt mondta, hogy mivel a füljárat össze van kötve az orrjárattal, így elképzelhető, hogy felmegy a takony. Visszafelé ezért nem tudtam nem arra gondolni, hogy a légnyomás különbség miatt ereszkedéskor felszivárog a takony a homlokomba, meg a fülembe. És egyébként hallottam és éreztem is a szortyogást mindkét helyen.

A frankfurti reptér ahhoz képest, hogy benne van az x legforgalmasabb repterek mezőnyében, kihalt volt. A "D" terminálról csak ez az egy gép szállt fel, így az egéz terminálon csak a Londonba utazó pár (22) ember lézengett. Fura érzés volt teljesen kihalt folyosókon mászkálni, miközben két oldalt végig duty free-k, éttermek, kocsmák sorakoztak. A folyosórendszer végén már félhomály volt, hangosbemondás híján pedig síri csönd. Elmentem a kápolnába, beleolvastam a vendégkönyve, és az alapján eljátszottam, hogy hívő keresztény vagyok. Utána átmentem a zsinagógába, és megtettem ugyanezt. Majd a mecset következett. Mindenhol kínosan ügyeltem az általam ismert vallási szabályok betartására, így a végén volt lábmosás is. Utána elslattíogtam a biztonsági kapuhoz, ahol a fickó megkérdezte, hogy biztos be akarok-e menni a beszállókapuhoz a gép indulása előtt egy órával, merthogy ott már egy házasságkötő termet(!) leszámítva nincs semmi. Hát azt végül kihagytam, mert nehezen tudtam volna kimagyarázni, ha rámnyitnak, miközben a saját esküvőmet játszom el.

A British Airwaysnek egyébként valószínűleg a két leggazdaságtalanabb járatát sikerült kifognom. Visszafelé 22-en repültünk, és odafelé se többen. Egészen családias volt a légkör.