Nekem még 9 hónap elteltével se alakult ki a fejemben, hogy automatikusan a fizumhoz viszonyítsam az árakat. Még mindig vagy átváltom az árakat Forintra, vagy könnyelműen a "mi az a pár Font, most komolyan.." elrebegésével teszem a dolgokat a kosárba. Én azért szeretem az árakat Forintban látni, mert akkor ott a sok nulla az árak végén.

Londonban mindig drága vonattal megyek a reptérre, mert az olcsó busz "kényelmetlen" és tovább tart. Pesten vagy kocsival hoznak-visznek vagy BKV két átszállással (londoni viszonylatban lepra járgányokkal), és csak a legrettenetessebb esetben esetleg taxi. A vonat Londonban pont annyi mint a taxi Pesten.

London az impulzív vásárlás Mekkája: mindenhol üzletek/kajáldák, tele vásárlókkal/vendégekkel. Pesten egy tucat hely között ingázok, ha pénzt kell költenem. Londonban költök, Pesten spúr vagyok.

Pesten eszembe se jutna mobilra előfizetni, itt 3300 Ft-os csomagom van.

Londonban mindenki hitelből vásárol; én még tartom magam. Felütöm bármelyik buzimagazint, az életvezetési tanácsok mindig az AIDS/drogok/adósság szentháromságról szólnak. Kinyitom bármelyik napilap utolsó pár oldalát, ugyanaz: hogyan másszunk ki az adósság spirálból.

Ez egy elég kesze-kusza bejegyzés, de a lényeg, hogy muszáj összekapnom magam. Pesten minden hónapban a nullszaldó volt a cél. Ha ilyen tempóban költök, akkor lassan itt is..