csütörtök, május 21, 2009

Mire ezt az üzenetet megkapod...

...már kijutottam a metróból. De egyelőre be vagyunk ragadva az
alagútban. Valaki beájult az elöttünk haladó szerelvényen, és
nem tudunk befutni a megállóba, amíg ki nem pakolják a delikvenst.
Várunk csendben.
A metró tömve van. Izzadunk a füllesztő hőségtől. A kocsiknak
csak az elején és a végén van egy-egy kis ablak, így abszolút nem
mozog a levegő. Várunk.
A sofőr elrendeli az ablakok kinyitását (már rég nyitva vannak),
és nyugalomra int. Keep calm. Stayed relaxed. Várunk.
De pont, amikor az emberek elkezdenek befeszülni körülöttem,
megindul a szerelvény.
Nyomasztó 10 perc volt, de legalább megúsztuk a tube rage-et (=nem
tört ki a pánik).