Üdv!

I made it. 10 perccel a check-in vége elött érkeztem a reptérre, útközben leöntve magamat joghurttal, ágyéktájékon. Beszállókártya kézben, irány a biztonsági kapu. Nos, ennyire még nem kaptak szét. Felül, egészen pólóra kellett vedlenem, még a satyakot is a kosárba rakták, és így át a kapun. Fél órás ücsörgés a váróterembe a beszállás előtt, amit még egy órával megtoldottak, a római sztrájk miatt, ami miatt a gépünk késett Rómából. Ekkor az emberek megrohanták az éttermet, ahonnan ki is fordultak sarkon az árak miatt. Sima, zöldséges saláta 800 Ft, a többit inkább hagyjuk. Ekkor a nép az újságos standot rohanta meg, ahol mindenki elkezdett bőszen olvasni, majd amikor bemondták, hogy lehet beszállni, mindenki visszarakta az újságot a standra. Hát, kétlem, hogy nagyot kaszált az újságos a késésen. Beszállás után közölték, hogy még tankol a gép, ezért még fél órát baszódunk. Köszönjük szépen, fél órával tovább izzadhat a seggünk a műbőr foteleken.

A felszállást a discmanemmel tettem érdekessebbé. A zene pont klappolt a felhők okozta hullámvasutazással, igazán érdekes élmény volt. Felszállás után a kapitány bejelentette, hogy legyünk különösen figyelmesek, mert az utazás során sokszor fogja bekalcsolni a bitonsági övek használatára figyelmezető lámpákat, mert viharzónákon fogunk átmenni, továbbá Brüsszelben hóvihar van, erős széllökésekkel. Promising...
Kábé 10 percet ülhettünk öv nélkül, folyamatosan zötykölődtünk. Másfél óra a piros hetessel a Thökölyn. A landolás különösen gáz volt (igen dobált a szél), de én előrelátóan, már félúton benyomtam egy xanaxot, szóval landolás közben Buddha mosollyan az arcomon meséltem az életemről a mellettem ülő rémült nőnek. Egy élmény lehetettem. Fék, gülledő szemek, majd tapsvihar. A kapitánybácsi szintén made it.

Brüsszel, hóvihar. Autópályán vastag hóréteg, gyökketővel haladunk hazafelé. Wimhez mentünk, aki Gianni jóbarátja, mert Gianni lakásában az exe tartózkodott. A lakása elég buzisan volt berendezve, de alapjában véve szuper jó lakás. Vasárnap csinálok róla képet. Ők tekertek egy hatalmas trombitát, én meg megittam egy fél üveg bort. A xanaxszal kellemesen elbambított, úgyhogy húztam is fel aludni.

Délben bementünk a suliba, ahol Gianni fotózást oktat. Hatalmas, kívül-belül málló épület, teli izgalmas zugokkal, husszú, sötét folyosókkal, szerteágazó terekkel. Fura, hogy teli volt értékesnek tűnő berendezésekkel, és se portás, se zárt ajtók.. Alant néhány fotó.