Egy pszichedelikus kalandot éltem át ma hajnalban. A ma érkező kis csomagomtól (nem csak moncsi lesz benne, hanem mindenféle vicek-vacak otthonról) annyira izgalomban voltam, hogy alig tudtam elaludni éjfél egy körül, és hajnalban 5kor már talpon voltam. Nem vagyok egy szentimentális figura, de valahogy nem akarnak meglazulni a Pesthez kötődő érzelmi szálak. Igen, Pesthez és nem pedig Magyarországhoz úgy általában. Szóval nagy izgalmamban összeszedtem a szennyest, és elsétálam egy közeli önkiszolgáló mosodába, just for fun. Annyira geci hideg volt, hogy azt hittem mínusz van. Persze nem, csak a folyton mindentől fanyalgó testem durcázott be a nemalvástól. Nos, a sötét utcákban az élet egyetlen jeleként villódzott a mosoda teljes neon pompája. Bent vakító fény, rádióból bömböl a liftzene, rettenetesen fáradt tekintetű asszony suvickolja a szöszmöszöktől, meg a mindenféle kiszóródott adalékanyagoktól retkes padlót. A plafonon villognak a lámpák, a mosógépek csattogva táncolnak. Először próbáltam valami folyamatábrát eszkábálni a mindenféle A4-es fecnikkel kiragasztott információkból. Hogy aszondja, 1€-kat fogad el a gép, akkor 40C-os program kell-e, hoztam-e vajon 7 kilo ruhát, vagy még beleférek a kedvezményes mosóprogramba, mit hova kell önteni/bedugni/meghúzni? Odabotorkáltam a váltógéphez, kaptam egy papír 20€-sért 20 db 1€-s aprót. Dejó, szorosabbra kell húznom az övem. Ruha betölt a legnagyobb gépbe, ami kábé a vállamig ért, és hatalmas pofája volt. Mosóporvásárlás egy másik automatából. Kábé 1 perc és a kívánt mosópor kódjának 10 alkalommal való egyre dühösebb begépelése után jötem csak rá, hogy nem adtam a gépnek semmit rágcsálni. Nem meglepő módon az apró lenyelése után rögtön kiköpte a "professzionális napfény" helyett vásárolt Ariel Coloromat.
Amúgy a magam módján készültem: hoztam ilyen zenelejtászót, meg könyvet (Arthur Phillips Budapestről szóló, Prága című könyvét). A pöttöm fülhallgatok mögé sajnos folyton bemászott a rádióból szóló kornyikálás, így az utcán néztem végig, ahogy a takarítónő egyre gepiesedő arccal felkapirgálta a leszáradt koszt. De ezt hamar meguntam, így a szembelévő homlokzatokat kezdtem el vizslatni. Ekkor azonban a szemem sarkából egy hirtelen mozdulatra lettem figyelmes a mosodában. A csatakos takarítónő kötényének lucskos alját elkapta az egyik gép és a hatalmas pofájába kezdte gyümöszkölni a termetes asszonyságot a tátogó ajtajával. A nem várt látványtól megmerevedtek a lábaim, csak néztem, ahogy a gép örjöngve tekergeti a felmosóvödreibe kapaszkodó puhatestüt, míg az teljes egészében el nem tűnt a gépben. A mosógép ajta ekkor becsukódott, és a hirtelen támadt csendben is alig hallható ciccenéssel lezárult. A kirakatüvegen keresztül látszódott, ahogy lassan forgatja pofájában a nő ruhájának darabjait a mosószermaradékoktól habos véreben. A gép egyre lassabban csámcsogott, és úgy tűnt, mintha engem bámulna. Álltam megdermedve szó nélkül. Álltam, próbáltam egy olyasmi gondolatot szavakba ölteni, hogy "miafasz?!". Gyötrelmesen teltek a másodpercek instant bénaságom alatt. Ahogy ott álltam és bámultam ki a fejemből, egy ellenállhatatlan kényszer kezdett el pumpálni a koponyámban, befelé terelve a mosodába. Éreztem a gép szuggeráló tekintetét. Megindultam belfelé, megmagyarázhatatlan módon, minden félelem nékül közelítettem meg az emberi maradványokkal teli gépszörnyet, mintha bizalmat adnék neki. Lassan lépkedtem előre a mosoda Domestos szagú csempéin a mángorló és a mosógépsor között. A gép halk morajlással megforgatta hatalmas pofája lassan alvadozó tartalmát. Leültem a géppel szemben a széthányt vödrök közé a padlóra, és a kezeimet óvatosan rátettem az előlapjára. Testmeleg volt. Szabályos időközönként fordult egyet a dobja, ahogy áramoltatta pofájában a dagadt takarítónő sötétbarna vérét. (folytköv)