Ez volt a szerda esti program. A német rave-től, ami a pályán lévő 20 embernek dübörgött a hangszórókból, először megilletődtem, de végülis a pesti koripályán se nyomnak jobb zenét, úgyhogy betudtam a koripálya-üzemeltetés nemzetközileg bevett fortélyának, és igyekeztem elvegyülni a "tömegben". A kölcsön kori tényleg nagyon szar volt, mert semmi éle nem volt, úgyhogy az első egy óra alatt merev testtartásban, mozdulatlanul (mint aki karót nyelt) próbáltam valahogy előrefelé csúszni. Aztán bevadultam, de rögtön taknyoltam is egy hatalmasat. A nap tanulsága: koripályán nagy sebességgel esni kétszer fáj. Először amikor ténylegesen elvágódsz a kőkemény jégen, majd amikor pár másodperc múlva becsapódsz a korlátba.