Szóval az történt, hogy megint búnyó volt. Aztán a térdemmel véletlen orrbarúgtam. Volt hangja, de még milyen: recccs. Mint amikor egy élő gallyat eltörsz. Nem az a száraz ropp, hanem az a masszív reccs. Vér nem volt. Be a taxiba, majd irány az ügyelet. Míg a taxira vártunk, telefonon kiderítettem, hogy a Balesetibe felesleges menni, mert onnan úgyis elküldenek máshova. A máshovát felhívva mondták, hogy amoda kell menni. Az amoda már hajlandó volt minket fogadni, így a Szabolcs utcában kötöttünk ki. Génél nem volt itt a tébékártyája, és a doktorlány nem ment bele, hogy az én nevemen fusson a történet. Viszont nem kellett helyben fizetni, hanem ma kellett volna visszamenni a számláért, és a fizetés miatt. Azt mondtuk, hogy labda volt. Nem nagyon vették be. Gondolom ez a szokásos mese minden házastársi erőszaknál. Amikor a dokinéni leszállt végre a témáról, a röntgenes csaj kezdte rá: "Ekkora labda nem csinál ilyen rombolást. És a bőr sincs felszakadva...". Már éppen kezdett izzadni a tenyerem, amikor végre leszállt a témáról. A dokinéni azt javasolta, hogy kipreparálják gé orrát (azaz helyre rakják a csontot, és kitömig tamponokkal az orrjáratot, hogy ne mozduljon el), majd öt napig bent tartják. Ezt megköszönve visszautasítottuk, így kapott egy orrsprét, amit a repülőn kell használnia, hogy a légynyomás különbség ne tegyen kárt a hallójáratokban (mert a duzzadt kötőszövet miatt nem tud kiegyenlítődni a légnyomás különbség). Jól hangzik. A röntgen képeket pedig megkaptuk CD-n. :)