Tulajdonképpen egy közel-keleti Frankfurtra számítottam tengerparttal, meg pár diszkóval. Csillogó, modern üzleti városra drága boltokkal, kínosan tiszta közterekkel és épületekkel. Valójában az épültek decensen rohadnak, az utcáról nyíló kertekben lomok, a mindehol ott figyelő macskák pedig szanaszét hordják a kikukázott szemetet. Az árak is pestiek, leszámítva a szórakozást: a tel-avivi Brutkó 2500 Ft volt, a pohár sör ugyanott meg 1000 Ft. Persze, aki "céges támogatással" nyaral, az kussoljon. Így is lesz!
Amúgy a buli hivatalosan éjjel fél kettőkor kezdődött, így a korábban érkező emberek a langymeleg utcán kezdték a bulit. A tuningolt verdákból bömbölt a főleg héber zene, és félrészeg, ordibálva traccsoló fiúk-lányok keringtek a klikkek között. Próbáltam szocializálódni, de nem találtam fogást a klikkek összefonódott masszáján. Így elszotyoláztam a nyitásig az utca egyik seggmagas kövén.

Nyitáskor nyugodt tempóban áramlottak az emberek a bejárathoz. A szinte mindenhol tapasztalható fémdetektoros táska és ruházat ellenőrzés után cicanadrágos, rövid farmerszoknyás, rossz arcú, punk fickó kezeli a jegyeket. Bent dübörög a *ecijó zene, a pultnál dől a sör. A helység egy óra alatt megtelt katonaképű fickókkal (Izraelben a kötelező katonaság 3 év, ami látszólag külsőleg is eléggé helyre rakja a bakákat). Pár óra önfeledt ugrálás után az A cause des garçons szövegének révült vonyítása ismeretlenekkel, majd pihenés képpen csendes szotyolázás a sarokban. Reggel hétre kerültem ágyba. 11-kor a "nezavarj!" tábla ellenére a szobalány a zárral küzdött hosszassan addig, míg ki nem ordítottam, hogy "no service needed!!!!!!!!!!!".