Aztán elnavigáltunk egy utcába, ahol leparkoltuk a verdát. Bringák le, gyors rohamban megnéztük a főbb nevezetességeket, hogy 'lelkiismeretfurdalás nélkül' hagyhassuk el a várost másnap. Eiffel-torony tökre nem olyan, mint a képeket, a Louvre elképesztően hatalmas (kívülről legalábbis), a Notre Dame meg egy nagy semmi. Diana alagútról készítettem édösanyának egy képet. A sok tekeréstől megszomjazva, megállunk egy kávézónál, valahol egy kevéssé frekventált helyen. Sör: 4€. (mi a fasz?!) Végül vettem egy üveg Eviant (a legolcsóbb ital volt) 3,80€-ért.

Az egésznapos bringázástól elfáradva este 1-2 órás alvással való próbálkozás. Hát ami napközben fel se tűnt, az most teljes gőzzel próbálta megnyomorítani az életünket: uccazaja. OK, kis mellékutca keresés a belvárosban, nem sok sikerrel, de végül csak letesszük a gépet pár km-mel arrébb. Mivel mindkettőnknek nagydolga támadt, így eldöntöttük, hogy beülünk ismét egy lehetőleg szerény kávézóba egy sörre, és közben elintézzük a dolgokat. Hát, úgy alakult, hogy este "Tarifs nuit" van, azaz este minden még drágább. Míg Gé a dolgát végezte, a kiscsaj kijött felvenni a rendelést.
- Bon Soire, bla bla bla... (valami franciául)
- I'd like this and that...
- Bla bla bla (valami franciául)
Tőlem zavart mosoly, és vállrándítás, mert nem értem. Kiscsaj el.
Kiscsaj vissza, majd:
- Bla bla bla (valami franciául)
Ekkor tagoltan és minden erőmmel a kiejtésre koncentrálva:
- Zsö nö párl pá fransz.
- Öööö.. We beer finished. This finish.
- ??
Majd a nyelvi problémák okozta kellemetlen 2 másodpercet megtörve ráböktem az itallapon az általam először választott sör alatt lévő másikra. Felszabadult mosoly, mindenki boldog, italok jönnek. Árakról (meg úgy általában) fénykép mindjárt.