A szombat délután mosógép vásárlásra ment el. Koránt sem volt olyan mókás, mint amilyennek indult, mivel a harmadikon lakunk egy szűk és meredek lépcsőházas házban. Végül fölszenvedtük a harmadikra, de halálközeli élmény volt. Aztán irány Veronique háza, ami egy elvarázsolt kert végében fekszik. A kert teli van mindenféle érdekes kacatokkal, még két mumifikálódott sünt is találtam virágcserépben. Van egy húsz éves macskája, aki már alig tud járni, remegnek a lábai, süket, de nagyon kedves (kivéve a nála tízszer nagyobb kutyával, mert őt még ilyen öreg kora ellenére is már egyszer megtépte). Aztán Malawi fesztivál, ahol togoi dobosok után hatvanas évek zenéit pakolta a dj, majd jött a No Mo Trevno együttes, akik a saját meghatározásuk szerint Surfrockot játszanak, ami kábé Ponyvaregényes zenét jelentett nekem. Na, arra volt nagy csápolás, de sajnos hamar vége lett. Közben Henk nevű, piknikus testalkatú haverunk meleg kalandjaitól szétröhögtük az agyunk. Asszem már írtam róla korábban, eszméletlen jófej.

Szerdán jövök hozzád, édes anyaföldem.