Van az a tipikus irodalmi/filmes kép, amikor a koraőszi fáradt napsütésben beszélgetnek fiatalok a parkban a padokon, közben kisgyerekek játszanak, meg babakocsis anyuka halad el a park melletti kisutcában a magas bérházak között. És akkor valaki csendben, észrevétlenül meghal. A holttestet kihozzák a házból a tepsiben, és betolják a szürke furgonba az olcsóöltönyös hordárok. Közben egy szerelmespár smúzol a furgont kikerülve. A jelenetet egy ijedt tekintetű, középkorú asszony nézi a ház kapujából. A furgon elhajt, és nyoma sincs annak, hogy a halál itt járt délután három óra öt perckor a Ferenczy István utcában.

Kiköltöztek a házfóglalók a nyaralóból. Ha a télen össze nem dől, tavasszal leköltözök kipofozni. Tudom, Héreg se nem London, se nem Berlin, de ha valakinek van kedve, jöhet.

Ma levelet kaptam az embertől. Nemsokára jön.

ui: :)

Archívumi példány.
2010 09 15, 01:55

Nem jó azóta neki semmi sem, amióta
a szúrósszagú bunyók, szőrös ölelések,
meg a kurva nagy tervek: ez, az, meg amaz,
elmentek. A szépszemű, furaszívű emberrel.

Pedig már nem rág, nem nyüszít, csak
magányos, elvágyódik oda, ami már nincs is,
meg ücsörög a kakasülőn, és várja, hogy
megcsapja újra az idei koraaugusztus
szaga. (de kurvára nem fogja).

Fasza.