kedd, február 28, 2006
hétfő, február 27, 2006
Tisztelt .....!
Köszönettel vettük érdeklődését, a HVG előfizetésével kapcsolatban! Az előfizetési díj postaköltséggel a következő:
1 év 149,0 euró
½ év 78,0 euró
¼ év 40,0 euró
Megrendelését e-mailen is elküldheti hozzánk, ezután mi, a befizetéshez számlát küldünk, a lapot pedig, áprilistól tudjuk postázni.
Kösz, nem :(
vasárnap, február 26, 2006
Tegnap gével elmentünk az egyik környékbeli kanyargós kis utcban lévő Rokokóba. Ez egy olyan kávézószerűség, pianínóval a sarokban. Egy középkorú, excentrikus nő vezeti, aki a kedve szerint alakítja a nyitvatartást és a vendégek kiszolgálását. Az egész helység akkora, mint a szobám kétszer, és kellemesen van csak agyondíszítve. Nincs lámpa, mindehol gyertyák vannak és az egésznek olyan hangulta van, mintha a nő lakásának a konyhájában lennénk valami szeánszon, nem pedig egy kávézóban. Kábé 20 ember fér be, és azok is csak úgy, hogy egy-egy asztalnál 2-3 szerelmespár ücsörög egymás arcában. Először a Clara FM-et hallgattuk, ami a magyar Bartóknak a megfelelője, de később volt élő zongoraelőadás is. A tulajdonosnő bátyja kezdett, majd néhányan a vendégek közül követték. Teljesen nyílvánvaló volt, hogy csak jófejségből csinálja az egészet. Az árak egyáltalán nem tükrözték a környékre jelemző drágaságot. Állítólag, ha valaki nem tetszik neki a társaságból, akkor simán kitessékeli, valamint ha megunja a felszolgálást, akkor nem szolgál ki tovább senkit. Mégis évek óta visszajárnak az emberek, pedig még az se biztos, hogy kinyit-e aznap. Ja, és van kandalló.
péntek, február 24, 2006
csütörtök, február 23, 2006
A mai napnak is van híre: két héten belül költözünk! Két szintes tetőtérbe, fagerendás házban, tetőterasszal. Az utóbbi mondjuk egy kicsit problémás, még ki kell találnom, hogy hogy tudok kijutni az 3 méter magasan lévő ablakon a tetőre. Vagy felszerelek egy deszkapallót az ablak és az egyik gerenda közé, vagy egy kötelet lógatok le, amin felmászok az ablakhoz. Majd meglátjuk.
szerda, február 22, 2006
kedd, február 21, 2006
hétfő, február 20, 2006
szombat, február 18, 2006
Két holland település, Breskens és Vlissingen volt a mai program. Ismét a kutya apropójából, aki teljesen bevadul a tengertől. Képes órákat eljátszani a kurva hideg vízben, minden gond nélkül. Amint meghallja a hullámok morajlását, már rohan át a dűnéken, hogy belevesse magát a vízbe. De ha behajítok jó messzire egy botot, vagy egy flakont, visszahozza. 

A fenti két képen a Hollandiában (és Belgiumban) mindenhol látható felhajtós híd van. Ha jön a hajó, pirosan villog a lámpa, lemegy a sorompó és felegy a híd.
Vlissingenbe egy kishajóval lehet átmenni. 30 perc az út, és 2€ a jegy ára. A hajó neve Prinses Maxima és az utastér (ami úgy néz ki, mint egy moziterem) legelőkelőbb részén egy gondosan lefotózott portré van a hercegnőről elhelyezve (sajna homályos lett a képem).
péntek, február 17, 2006

Szerdán lementünk Ronquières-be megnézni ezt a szerkezetet. Hála a navigátor néninek a GPS-ben, egészen bámulatos vidéket jártunk be, mire kilyukadtunk ennél a falunál. Dimbes-dombos vidék, minden bucka mögött egy házikóval. Meg néhány régi kastéllyal. Sajnos a vezérlőterem átmenetileg zárva volt a közönség előtt, így csak ilyen alsó látószögből néztem végig a morajló, csattogó, nyikorgó szerkezet működését. Impozáns. Szóval a cucc arra jó, hogy hajókat lifteznek vele fel és alá. A "kisvasút" teli van vízzel, plusz egy hajóval. Sebessége nem észveszejtő, de a hangja és a mérete mindenképp. Ráadásul ha nincs lelkiismeretem, simán besétálok a vágányokra, ugyanis össz-vissz egy tábla jelzi, hogy netovább.




kedd, február 14, 2006
hétfő, február 13, 2006
Venni akartam ma valamit az idegbeteg macskának, hogy végre békén hagyjon, amikor itthon vagyok. Érthető módon a Sparban lévő kisállat sarokban nem volt semmi értelmes, viszont a csivava hajcsatokról a macskaeledelekre siklott a tekintetem és egy jó darabig elidőztem, mert annyi faszságot fedeztem fel. Eddig soha nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, így teljesen elavultnak éreztem magam. Nos...
Food styling. A dobozokon az ételek szépen meg vannak dizájnolva: szép tányéron vannak tálalva, izlésesen itt-ott egy petrezselyemmel, paradicsomkarikával, háttérben répa, zöldborsó, csupa olyan dolog, amit a cicák amúgy maguktól esznek.
Ízek. Garnéla ízesítés. No comment.
Cica tej. Szerintem itt már a gyártók is rájöttek, hogy mekkora ökörség, amit csinálnak, mivel az összetevők listája emígyen volt tagolva:
Összetevők: tej, E-vitamin. Részletek: fehérje x%, zsír y%, tejsav z%..... És ez nem a szokásos tápérték táblázat, hanem az összetevők listája. Azért az mégis csak milyen hülyén néz ki, hogy egy olyan terméket adnak el jó drágán, ami végülis sima tej. Ennyi % jellel viszont mindjárt tudományosabban néz ki.
Ide a végére azt akartam írni, hogy ezt rajtam kívűl már minden macska tulajdonos felfedezte és én csak a spanyolviaszt tálalom, de akkor viszont vagy mindenki nagyon hülye, vagy a Wiskas nem nyereséges.
Amúgy a Sparba be lehet vinni kutyát.
vasárnap, február 12, 2006
Tegnap Poni Hoax volt meghírdetve Culture Clubban, az egyik genti sznob helyen. Igazából kurva jó is lehetett volna, de se a hely, se az emberek nem járultak hozzá a hangulatom emelkedéséhez. Egyrészt azt ajtóhoz egy csapat fekával érkeztünk, akiket olyan indokkal nem engedtek be, hogy "meghívós buli van". Persze a nagy faszt volt meghívós a buli. Fajgyűlölős volt a buli. A belépő 8€ volt, amit végülis kifizettem, mivel már egy hete nem voltam sehol táncolni egy jót. A csaj végül elbaszta a visszajárót, úgyhogy 7€ lett belőle. A hely nagyon puccos volt, igazán exclusive, minden négyzetcentiméter láthatóan megfontoltan lett megtervezve. Mélybarna, fehér és UV kék, plusz fekete.
Az emberek jól láthatóan a juppik szűk társadalmi rétegből jöttek. Volt aki komplett öltönyben jött, a legtöbbjén azonban csak farmer+valamilyen dizájnos ing volt. Mi voltunk ketten, akiken póló volt, valamint a dolgozók.Valszeg ennek köszönhető, hogy az emberek mindig minket találtak meg olyan kérdésekkel, hogy "ki lesz ma a fellépő". Mobil-fényben derengő, sikkes-kurvásra sminkelt bamba tekintetek lebegnek körül, tátogó szájukat bourgeois flamand hangbuborékok hagyják el. "Excusez moi, deze kamer is nog niet open, merci."
Éjfélre érkeztünk (éjfél után 12€ a beugró), és egyig vártunk Poniékra, aztán feladtuk. Egész végig lounge zene folydogált ki a hangfalakból. Lassan kezdtem rosszul lenni. Elmentem wc-re. Előttem sor, mindenki fizeti a 50 centes wc beugrót (Carlsberg sör, 33cl-es: 4€). Mikor sorra kerültem, már teljesen felhergeltem magam, így a a legfelháborodotabb képemmel kérdeztem meg:
- Do I have to pay for the toilette??????
- No, you can go, it's fine. (mosolyogva)
(igazán be akartam szólni, így azért még visszakérdeztem)
- Are you sure?
- Sure! (világ legártatlanabb mosolyával)
Szóval éjjel egykor leléptünk.
Irány a Charlatan!
Kicsit gáz volt a zene, de nem volt beugró és a sör is "csak" 1-1,5€ között alakult.
Korán ágyban voltam.
szombat, február 11, 2006
Idióta nyitvatarási idő nyertesei Gentben:
Miranda's World (ránézésre indonéz néni által vezetett fűszeres): szerda-hétfő 18-01
Boomerang (turkáló): hétfő-péntek 14:30-17:00
csütörtök, február 09, 2006
hétfő, február 06, 2006
Felhívtam a tanulmányi osztályt. A harmadik évfolyam előadója beteg, nem tudnak felvlágosítást adni. Mondtam "nekem univerzális problémám van, bármelyik évfolyam előadója segíthet". A kapcsolt hölyg arra hivatkozva, hogy ógyfélszolgálati idő van, le akart rázni. Mikor figyelmeztettem, hogy ügyfélszolgáti időn kívül még nem történt olyan, hogy felvették volna a telefont, mégis szóhoz hagyott jutni. Problémám ecsetelés után elkezdett valami teljesen nem oda vonatkozó baromságot hajtogatni, hiába kérdeztem bármit is, mindig ugyanaz volt a válasz: "indexet 17-ig kell leadni". Az, hogy külföldön vagyok, nem is érdekelte, fáradjak be holnap személyesen.
Ellenpélda: OÉP, EU TAJ-kártya intézés. Odaérkeztemkor harminc valahányan álltak előttem. 20 perc múlva a kész plasztikkártyával a kezemben távoztam. Mindenki tette a dolgát, kér ügyfél között nem mentek ki cigizni. És még az ügymenet gyorsításása érdekében kis mappákat is osztottak a népnek, amiben össze kellett gyűjteni előre a szükége dokumentumokat. Mire jó ez a kártya? Azt még nem tudom, de ingyen volt. :)
Tegnap megnéztünk itt egy albérletet. Dupla annyiba kerül, mint amennyiért kiadtam a sajátomat, de végülis ennek csak a felét kell fizetnem. A szűk lépcsőház egy kész lépcsőrendszer, 100 éves tapátával, falépcsőkkel, itt-ott hiányzó fakorláttal. A lakás a legfelső folyosó végén van, és a bejárati ajtó mögött egy újabb lépcső van. A feljutás még A. lakásába való bejutásnál is komplikáltabb. Viszont szuper jó a lakás. Fagerendás, nagyon régi épület padlása. A hátsó ablakból ki lehet menni a szomszéd ház lapostetejére roofpartizni. Már csak a valami válasz kéne a tanulmányi osztálytól a kérvényemmel kapcsolatban, hogy tudjam meddig tudok maradni. Két hónapra felesleges költözközni.
Meghirdettem a lakást. Fél óra se telt el és hívtak, hogy jönnének megnézni. Az első ember le is foglalózta. Így oldódna meg minden gondom. Szerdán sikerült hajlani ötkor lefeküdnünk, majd apám hétkor keltett, hogy akkor mot jön segíteni kölzötni, mert este mégse ér rá. Remek! Máig nem emlékszem mi történt költözködés közben, de valahogy minden átkerült a lakásból anyámékhoz. Másnap be is költöztek az új lakók az új bútorokkal. Sírnom kellett. Takarítottak!!! Azt a finom koszt, ami másfél év alatt benőtte a lakást, három mozdulattal eltávolította egy babaillatú lány Brefes szivacsa. Ezt még megkeserülitek!
Két hete csütörtökön Levivel elmentünk a városba éjszakázni. Mono, majd kiskocsma (rozé fröccs + 3deci baracklé = 360 Ft), majd Jail. Itt érkezésünkkor bejelentették, hogy fél egykor zárnak, remek. Erre mindenki pánikszerűen lelépett, ketten maradtunk. Annyira be voltunk vadulva már egy jó ugrabugrára, hogy nekiálltunk ketten őrjöngeni a DJ pult előtt. Nem is zártak be fél egykor.
Szóval jan. 17-én éjjel érkeztem vissza pestre, kocsi helyett repülővel, mert tanulnom kellett a 19-ei pszichológia vizsgára. Az Atkinson-féle könyvből, 800 oldalnyi elméletből. Nos, tényleg meg lehet tanulni 800 oldalt egy nap alatt (egy 3-as szintjén legalábbis sikerült). A többi vizsgára is egy-egy napot sikerült csak tanulnom, de a pedagógia történet kivételével mindent megúsztam. Végül a pedagógia törit is. Orbis Pictus, soha nem feledlek el!
Visszatérve a pszichológiához, ezt az Atkinson könyvet már volt szerencsém évekkel ezelőtt olvasgatni, és akkor is napokba tellett, mire kihevertem azt a töménytelen állatkínzást, amit abban bemutatnak. Két példa: kondícionálás és egysejt kísérletek. Egyik kondicionálásos kísérletben a patkányok ketrecének padlójába áramot vezetnek egy sípszó után, aminek hatására egy idő után a féletemtől görcsösen összegörnyednek már a sípszó elhangzásakor. Az egyik patkány ki tudta kapcsolni az áramot, a másiknak viszont nem volt kikapcsoló gombja, így az még csak védekezni se tudott. Az egysejt kísérletben a szemgolyó és az agy közötti neuronokat vizsgálták egy majom esetében. A majom fejét befogják egy kalitkába, majd (érzéstelenítés után) egy kis lukat fúrnak a koponyájáján, amin keresztül egy kis tűvel egy szenzort helyeznek az egyik idegsejt mellé. Ezután a majom látóterébe különböző képeket helyeznek, és nézik az idegtest potenciálváltozásait. Remek.
Még egy példa: "cicakörhinta" (milyen cuki, ugye?). Két kiscicát hat hónapra bezárnak egy tök sötét helyre., majd egy olyan "körhintába" rakják őket, amiben az egyik cica egy kengyellel hajtja másik cica hintáját. Csak a kengyeles cica lábai érnek le a földre, a másik cica a hintán lebeg. A körhinta körben fóggőlegesen van csíkozva. Egy idő után a kengyeles cica a járkálás közben felfedezi, hogy a környezete változásai szoros összefüggésben vannak azzal, ahogy jár. A másik cica esetében ez nem alakul ki. Szóval a végén kiveszik a cicákat a hintából és láss csodát: a kengyeles cica kikerüli a tárgyakat, a másik viszont neki megy mindennek. Ezt a kísérletvezetőkön is meg lehet ismételni, csak fél óráig kéne őket pörgetni a körhintában dupla sebességen.
Megkövetek mindenkit, aki úgy érzi, hogy leszartam a múlthéten. De tényleg sok vizsgám volt, és sok mindent kellett elintéznem a költözéssel kapcsolatban.
Többen a szememre hányták, hogy nem kéne mindent fölégetnem magam mögött, ami nem is állt szándékomban, de most mégis innen kell magyarázkodnom mindenkinek. Bocs srácok!
























